Nem rendelkezem a Dalai láma bölcsességével, tudásával és élettapasztalatával sem az egyszer biztos, ebben a bejegyzésben viszont összegyűjtöttem pár pontban azokat a dolgokat és tapasztalatokat, amit a húszas éveimben megtanultam.
1. Nem szabad feladni, de még félbehagyni sem!
Sohasem vágtam bele egy külföldi tanulmányútba, nem voltam több hónapot egy idegen országban, hogy tapasztalatokat gyűjtsek. Nem érzem fájdalmas hiányát ennek az élménynek, de sokszor elgondolkozom, hogy mi lett volna, ha...
Sokáig nem mertem belevágni új élményeket ígérő lehetőségekbe és inkább kifaroltam azokból a helyzetekből, ahol egy kicsit több bátorságra vagy kitartásra lett volna szükségem. Bele sem vágtam vagy félúton abbahagytam, mondván: "Ez nekem úgysem fog sikerülni!"
A mai napig sokszor érzem, a bátortalanság kedvemet veszi, hogy belevágjak valamibe, de mostanában már nem hagyom magamat! Ilyenkor gyorsan megteszem azokat a kezdő lépéseket, melyből már nem lehet visszakozni és, ha nem is úgy sül el a dolog, ahogy reméltem, legalább elmondhatom, hogy megpróbáltam!
A másik dolog, amit fontos észben tartani és én sokszor mantrázom is magamnak: Ha egy ajtó bezárul, egy másik valahol kinyílik! Érdemes mindig nyitott szemmel járni és nem félni attól, hogy zárt ajtóba ütközhetünk... ha mégis így adódna, akkor egyszerűen irány a következő kilincs vagy az ablak!
2. Éppen elegendő erőm van!
Sokszor éreztem és érzem azt, hogy nem bírom, nem megy tovább, feladom! Akár hiszitek, akár nem, mindig van bennünk annyi erő, hogy újra és újra felálljunk és még ki is kapaszkodjunk egy-egy mélyebb gödörből, ha arra van szükség. A rossz időszakok hozzátartoznak az életünkhöz és hiszek benne, hogy meg is erősítenek minket. Az egyik bevált ötletem ezekben a helyzetekben, ha a tükörbe nézve, hangosan biztatom magamat: "Nyugi nem lesz semmi baj, meg tudod csinálni!" - képzeljétek közben azt, hogy Ti vagytok Rocky Balboa és egy durva ellenfelet kell most legyőznötök… ugye halljátok a háttérben a film zenéjét is? Ta-ta-ta-ta…
+tipp: Ha nagyon kilátástalannak érzitek a helyzeteteket, akkor akár erővel is, de űzzétek el a rossz és negatív gondolatokat és vegyetek számba minden olyan dolgot, amelyek pozitív energiával és erővel töltenek el/ fel benneteket. Én ezt pozitív "nitró"-nak hívom!
3. Minden meglesz időben, avagy minden úgy lesz, ahogy a legjobb!
Idősebb rokonunk szokta nekünk gyakran mondogatni ennek a mondatnak az első felét, és iszonyatosan sokszor az eszembe jut, amikor úgy érzem, hogy valami csak nem akar sikerülni, vagy akadályokba ütközök. Megrögzötten hiszek abban, hogy minden okkal történik és végül minden úgy alakul, ahogy annak lennie kell.
4. Felesleges a múlton rágódni!
Még midig azt az átmulatott éjszakát vagy elszalasztott lehetőséget bánnod? Van egy rossz hírem, sajnos még nem találták fel az időgépet, így kizártnak tartom, hogy vissza tudnánk egyhamar menni az időben, hogy helyrehozzunk, vagy másképp csináljuk dolgokat a múltban. Ahelyett, hogy ezen agyalnál, nézz inkább előre és vedd észre az előtted álló lehetőségeket! Ha mindig azzal vagyunk elfoglalva, hogy mit és hogyan csinálnánk máshogyan a múltban, a ködös tekintetünktől nem fogjuk észrevenni, ha belebotlunk valami igazán jó dologba, ami előtt éppen most, a jelenben toporgunk. Tehát szem nyitva, múlt a sutba vágva!
A múltban elkövetett hibáink és elszalasztott lehetőségek is hozzánk tartoznak, hozzánk tesznek. Nélkülük ma nem lennénk azok az emberek, akik vagyunk!
5. Gyereknek lenni bizonyos pillanatokban igazán felüdítő!
Élvezni azokat a dolgokat, amiket legutóbb óvódás vagy kisiskolás korodban csináltál, abszolút nem ciki szerintem. Leülni színezni - főleg, hogy mostanában olyan sok menő felnőtt színező létezik – mesét nézni a reggeli közben, beleugrani egy nagy pocsolyába, ha esik az eső, és néha még a régi macinkkal aludni, mind-mind olyan dolog, ami kicsit kiszakíthat minket a rohanó, felnőttes világból. Felejtsd el néha a dolgozatok és a projektek, a főnökök és a tanárok elvárásait és hívd elő a benned rejtőző gyereket. Ugye milyen jó volt, amikor még az volt a legnagyobb gondunk, hogy jön a délutáni alvás az oviban?
6. Nem szerethet minket mindenki, de ez nem is baj!
Mai napig nehéz leküzdenem azt a késztetést, hogy próbáljak mindenkinek megfelelni. Viszont mostanában egyre többször rá kell döbbennem, hogy ez lehetetlen, így könnyebben megy a "nemmegfelelés" és a „teszekránagyívbőlmitgondolnakmások”! Nem lehetek szimpatikus mindenkinek és ez valahol, így is van rendjén. Nem vagyunk egyformák, így mindig lesznek olyan emberek, akiknek nem lesz szimpatikus a megjelenésünk vagy a világról alkotott képünk, de halál unalmas is lenne, ha mindenki ugyanúgy gondolkodna és értékelne dolgokat, mint ahogyan mi! Csináld azt és úgy, amitől Te jól érzed magadat a bőrödben, akik ismernek és szeretnek, így fognak elfogadni. Jó pár felesleges és fárasztó körtől fogod magadat megkímélni, ha nem akarsz mindenáron bevágódni mindenkinél, akivel csak kapcsolatba kerülsz az életben.
7. Ne feküdj le haraggal!
Nagymamáink legtutibb házassági ötletei közé tartozik ez a mondás és bár néha nehéz betartani, abban biztos vagyok, hogy felesleges a haragot, bosszúságot és a negatív gondolatokat olyan sokáig tartogatni magunkban, hogy napokig érezzük vállunkon a súlyukat. Írjuk le, beszéljük meg, válasszuk bármilyen módját, de adjuk ki magunkból a rossz érzéseket. Kár lenne apróságok miatt napokig rosszul éreznünk magunkat a bőrünkben vagy némasági fogadalmat játszva elmenni a másik mellett sértetten. Vágjuk sutba a büszkeségünket, ha arról van szó és béküljünk!
Párkapcsolatban különösen jól eső érzés egy nagy vita után szavak nélkül összebújni, vagy nevetni, hiszen ki emlékszik már arra, hogy miért is vitáztunk?
8. Ez az én testem, így szeretem és védem!
Nem feltétlenül a titkon elfogyasztott esti csokikra gondolok, bár ez is erősen hozzátartozik a témához, hiszen, ami 18 éves koromban még nem sokat dobott a mérleg nyelvén, azt most rögtön megmutatják a plusz kilók és a narancsbőr. Huszonévesen fokozottan fontosnak tartom, hogy tiszteljem - ne ártsak egészségkárosító dolgokkal - és óvjam - rendszeresen vegyek részt orvosi szűrővizsgálatokon - a testemet. Mindezek mellett pedig legyek annyira büszke magamra és a csomagolásra, melyben élek, hogy nem beszélek magamról lealacsonyítóan és kishitűen.
9. Ha én nem állok ki magamért, senki sem fog!
Sokáig problémám volt, hogy bármi vagy bárki bántott, a konfliktusok elkerülése érdekében inkább hallgattam és tűrtem, reménykedve, hogy majd megoldódik a dolog. Dehogy oldódott és még emésztettem is magamat napokig a rossz érzés miatt. Amikor ott a helye és ideje igenis nyissuk ki a szánkat a saját védelmünk érdekében, mert, ha csak nem fogadunk állandóra egy védőügyvédet magunk mellé, senki sem fogja megtenni ezt helyettünk!
Eleinte nehéz lehet hallatni a hangunkat és talán teljesen távol is áll tőlünk, de higgyétek el, egy-egy „védelmi” beszéd után, sokkal jobban fogjátok magatokat érezni a bőrötökben!
10. A család tényleg fontos!
Kamaszként néha cikinek és talán titkolni valónak érezzük, ha - alkalomadtán - az anyukánk ölelése után vágyunk, honvágyunk van esetleg a szüleink segítségére szorulunk, hiszen ebben az időszakban pont arra törekszünk, hogy eltávolodjunk a szülői háztól és önállósítsuk magunkat, ami rendben is van. Felnőttként viszont egyre erősödik a családhoz visszahúzó érzés és csak akkor érezzük igazán milyen jó, hogy körülvesz minket ez a közeg, amikor a suliból/munkából hazatérve, esetleg a havi családlátogatások alkalmával az otthoni húslevest kanalazhatjuk vagy megkapjuk a napindító "Jó reggelt!" puszit. Lehet, hogy már felnőttünk, de ilyenkor még pár pillanatig újra gyereknek érezhetjük magunkat és bármilyen teher is nyomja a vállunkat, tudjuk, hogy még mindig ott vannak a szüleink, akikre bármikor számíthatunk.
11. A hála és köszönet
Sokszor olvastam arról, hogy a fent említett szavak milyen nagy erővel bírnak, de egészen addig nem hittem ezeknek a fontosságában, amíg el nem kezdtem őket gyakran alkalmazni. Megköszönni a párodnak, hogy elkészítette a reggeli kakaódat, megköszönni a pizza futárnak a gyors kiszállást és a szomszédnak, hogy megtartotta az ajtót, amíg te bejutottál a lépcsőházba, semmiségnek tűnik, de a köszönet még több olyan helyzetet fog teremteni az életedben, amit megköszönhetsz. Hasonló a helyzet a hála érzésével is. Aki olvasta a „Titok” című könyvet, tudja, hogy a kötetben különösen nagy hangsúlyt fektet az írónő arra, hogy esténként hála listát készítve még több pozitív dolgot hívhassunk be az életünkben. Nem írok listát, nem mantrázok elalvás előtt, de, ha valami jó dolog történik az életemben, nem felejtem el észben tartani, hogy milyen szerencsés is vagyok.
12. Nyitottnak és tántoríthatatlannak kell lenni!
Az évek során sok gátlás rakódhat le ránk, amelyek sokszor megakadályoznak bennünket abban, hogy új dolgokra, kapcsolatokra, élményekre fogékonyak, legyünk. Lehet, hogy egy szerelmi csalódás miatt nem bízunk az emberekben, megeshet, hogy annyiszor égettük már meg magunkat, hogy félünk a tűztől és olyan sokan csaptak már be minket vagy csalódtunk, hogy mindenkihez és mindenhez kételkedve állunk.
Ha én az első biciklis balesetem után nem ültem volna többet a vasparipára, ma nem lennék nagyszerű élmények birtokosa, melyeket az erdei tekerések során szereztem a barátaim körében. Ha bezárkóztam volna, amikor csalódtam a szerelembe vetett hitemben, ma talán nem ismerném a férjemet és, ha engedném, hogy a másokba vetett bizalmam az első törésnél meggátoljon, hogy mást közel engedjek magamhoz, ma nem lennének nagyszerű barátaim.
Néha igenis ki kell nyitni újra azokat a láthatatlan kapukat, hogy esélyt adhassunk az új dolgoknak s még az is lehet, hogy kellemesen fogunk végül csalódni.
13. A kedvesség jó dolog, de sajnos nem mindig fizetődik ki!
Néha sajnos muszáj bekeményíteni! Sokszor megesik velem, hogy jó pár évvel fiatalabbnak néznek ( jó persze az is vagyok még így is), mint amennyi valójában a tényleges korom, ezért egyértelműnek tartják, hogy naiv és tapasztalatlan is vagyok ez által. Sajnos előfordult már, hogy az egyik neves mobil szolgáltató irodájában szinte pultot borogattam, nem is kicsit halkan mondva: Engem ne nézzenek bolondnak! Nem vagyok ezekre a pillanatokra büszke, hiszen azt vallom, hogy kedvességgel és előzékenységgel többre megy az ember, de sajnos ez taktika nem mindig és mindenkinél válik be és akkor menthetetlenül át kell menni Hulk-ba. Olykor muszáj félre kell rakni a kedves énünket és bevetni az erélyes oldalunkat. Meglátjátok, ha eleinte nehezen is megy és talán bűntudatod éreztek miatta ( én mindig így vagyok, de ezt az adott szituációban leplezem) kifizetődő.
14. Ha foglalkozom magammal, azt nem csak én veszem észre
Ép testben, ép lélek. Ki ne ismerné a mondást? Egy fél órás olvasgatás egy nehéz nap után egy forró fürdőzés közben, egy tápláló arcmaszk, vagy egy csinos, új - és talán kicsit drágább ruha, mint, amit megengedhetnénk magunknak - mind-mind hozzájárulnak, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Nyugodtan legyetek önzőek magatokkal szemben és ne sajnáljátok azt a fél órás kellemes kocogást a parkban, amit ráérősen a fületekben egy megnyugtató vagy energiával tesztek meg. Nem kell, hogy folyton hajtson a tatár és a hétköznapok rengetek elvárása között elveszítsük magunkat. A magunkra fordított energia és idő mindig kifizetődő, amit nem csak mi, de a környezetünk is érzékelni fog.
15. A pillanatokat megélni
A mának és az adott pillanatoknak élni abszolút nem sablonos életfelfogás. Sokszor beleesek abba a hibába, hogy az élményeket inkább fotózom, mintsem az adott pillanatban teljesen megélném azokat. Kapcsoljuk ki néha a mobilt és a fényképezőgépet, hiszen más módja is van annak, hogy megörökítsük az élményeinket.
Ti mivel egészítenétek ki a listát?
